A Sötét Angyal (1.rész) A Kísértés

A sötétségből jöttem, a sötétség az otthonom
Bár merre járjak is, nyomomban pusztulás,
És halál jár utánnam.

Magányosan járom utamat, amerre a sors kívánja
Ott vagyok mindenhol, ahol az árnyak össze sűrűsödnek
S ott vagyok mindenhol, ahol a halál közelségét érzem.

Az éjszakai árnyak között, meghúzódva várok
A végzet kivont kardjával kezemben, az áldozatom várom
Már hallom léptei zaját, s közben a szívét fürkészem.
Bűn és bűntudat csatázik benne, a lelki ismeret marcangolja.

Elhalad előttem, de én nem mozdulok, a bűntudata győzött
Kap még egy esélyt, s a leengedett kardal tovább állok.

Az éjszaka úttalan útjait járva, kérdőre vonnom tettem
A lelkiismeret hangja, engem is megkísértet
S lelkem mélyéből feltörő, régi és fájdalmas emléket
Játszva le előttem újra és újra, szinte már üvöltők
Hagyd abba, hagyd abba!

De ez a kis hang csak tovább folytatja kérlelhetetlenül
A halál és az elmúlás számomra természetes
Én is meghaltam már, nem egyszer nem kétszer
S a lélek lassan ebbe bele fásul.

Rendben, elég! Hallgatok szavára, hogy hagyón lelki békét mára
De a lélek besokall és elég! Elég! Elég a halálból s pusztulásból!
Őrizni s védeni fogom azt, ami az embernek oly drága. Élet és rend!
Melyért küzd mindhiába. Utamat folytatom de már hiába.

A halál közelségét érzem. Egy ember vár a halálára de már mind hiába.
Több sebből vérzik meghalni készül de a kegyes halál, nem ő érte készül
Észreveszi jöttöm, felnézve rám, megtört lelkével.
-Küzdj, küzdj!- Kiáltom felé.
-De miért hisz reménytelen.

A halál angyala már közeledik érte.
A megváltó halál, mely békét és megnyugvást hoz végre.
-Ő nem a tiéd! Még nem!- üvöltők az angyalra
-De sajnos igen! És ez ellen nem tehetsz semmit.
-Azt te csak hiszed! – kiáltok az angyalra
– Meglátjuk melyikünk lesz előbb kárhozat!

Az elhunyt lélek rám néz, majd az angyalra.
-Ő miért nem jön velünk? – kérdi
-Mert nem teheti.- feleli az angyal – Ő őrök szenvedésre és kínra kárhoztatott!
Előbb a bosszúsan, majd megértéssel telve nézek rájuk.
Talán jobb lesz ez neki így, mint az élők sorában.

S egy estén új érzés, egy általam eddig nem tapasztalt érzés,
Gyulladt meg lelkemben. Mit nem tudtam mire vélni.
Lágy és gyengéd. De ismeretlen, féltem. Nem akartam elfogadni.
Nem akartam ezt érezni. Mert tudtam,
hogy előbb utóbb nagy fájdalmat fog okozni.

Akaratom ellenére szívem mégis kinyílt előtted.
Lelkem olyan lett mint egy nyitott könyv.
Melybe szabadon bele nézhetsz .
S a remény halovány sugara megcsillant előttem általad.

S eljött a döntés ideje. A változás már csak egy lépésre áll tőled és tőlem.
A fényben állsz mint egy jóságos angyal.
Én, árnyak közé burkolva, mint egy sötét angyal.

Kezedet nyújtod felém a sötétbe, hogy lépjek ki a fénybe.
Előre lépek egyet, s karodat felém emeled.
A szívem súgja, tedd, meg tedd meg!
Ne félj! A szeretet nem bántott senkit.

Kezem s testem remeg, ahogy közeldek
De hirtelen megtorpanok, s csak álok.

Arcodon árnyék fut végig, de tovább biztatsz.
Gyere, gyere!
De én csak hátrébb lépek. S tétovázok.
Szívem üvölt, Majd megszakad!
„Ne tedd! Ne tedd!”
De az eszem azt súgja jobb lesz ez így neked.

Fájdalommal, s szeretettel telt szívem, sóvárogva vár téged.
Arcomon egy könnycsepp, végig gurul érted.
Bocsáss meg nekem, nagyon szépen kérlek!
Szívem, lelkem majd szétszakad, de viselem a választott sorsomat.

De ez nem tart majd öröké!
Egyszer talán én is kilépek a fénybe.
De tudom, hogy ott állsz majd megint, előttem.
S átöleljük egymást, a szeretett jegyében.

A Sötét Anyal (2.rész) a kárhozat útja

Magány és fájdalom, ez juott nekem osztályrészül
Azt reméltem kilépek a fénybe, de szeretett és megértés helyet
Gyűlőlet és harag jutott csak nekem
Minden ami kedves volt számomra, minden elveszet mára.

Újra a sötétséget járom, s valahol mélyen, a halálomat várom
Szívem kererőséggel telt meg, a szeretetett kirekesztve belőle, remélem örökre
Mindent eltörlők ami emléket ébreszt bennem
Talán így könnyebb lesz vissza térni a sötétbe.

"Szeretett" a világ legkegyetlenebb érzése
Rosszabb minden betegségnél, rosszabb mint amit eltudsz hinni.
A szeretett méreg. Ha megmérgez, kiszipolyoz, majd elemészt.
Megmérgezi a Szívet, Lelket kiméletlenül. Majd ha nincs erőd
Kifacsar és elfonyaszt, mikor a végét járod

Soha se mást gyűlőlj, csak magadat, a fájdalmat nem más okoza.
Hanem Te Magad!
Az élet kemény!
A túlélés még keményebb. Ha élni akkarsz őlj ki mindent magadből
Ami a régmúltra emlékeztett, mert a múlt csak hátráltatt és visszahúz.
Légy kemény és kegyetlen! Mert ez a túlélésed kulcsa.

Egyszer bele esel a csabdába, de kétszer soha.
Ne engedj senkit se közel magadhoz.
Mert ha ezt teszed. Nagyon rosszul teszed.
Ha valaki közel kerül hozzád, a gyenge pontod lesz
Ha van gyenge pontod, sebezhető leszel.

Hiába vagy kemény és szikár! Ha van akit szeretsz.
Nem vagy méltó az élethez.
Téged nem tudnak megsebezni, de akit szeretsz igen
Ez neked jobban fáj, mint neki.
Éppen ezért soha ne szeres senkit.

Fogad meg tanácsom, amit egy Sötét Angyal tanácsol
Nincsenek Jóságos Angyalok, csak Sötét Angyalok.
Nincsen már szeretett, csak gyűlőlet a világon
Nincsen már melegség, csak fagyos hideg a világon.

Újra a sötétséget járom, árnyak közzé burkolva
Soha sincs megállás, csak az örök vándorlás.
Egyedül járom az utcákat, mert így
A legjobb számunkra!